Ahhoz, hogy a csoportos családállítás vagy a rendszerállítás működjön, szükség van úgynevezett segítő-képviselők segítségnyújtására az állítások lebonyolítása során. A csoport tagjai kölcsönösen egymás rendelkezésére állnak abban, hogy a kijelölt családtagokat megjelenítik, képviselik. Az állító a képviselőket bekíséri a térbe és elrendezi őket.

Akit segítségre kérnek, átadja magát azoknak a fizikális (pl. zsibbadás, hő vagy hidegérzet) és érzelmi (pl. harag, szeretet, vonzalom) érzeteknek, indulatoknak, késztetéseknek és gondolatoknak, melyek az állító képviselt családtagjának érzetei, gondolatai. Mindezekről az állításvezető kérdéseire beszámol, tükrözi ezeket.

Mások rendszereibe képviselőként betekintést nyerni, viszonyokat, összefüggéseket átélni, mély és erős érzelmeket megtapasztalni különleges dolog. Nemcsak adok, azaz megajándékozok valakit aktív jelenlétemmel egy-egy képviselet során, hanem kapok is ez által. Mindaz, amit képviselek, megtapasztalásaimat, megéléseimet gazdagítja.

Élményszámba mehet, ha megtalálnak azok a témák, amelyek engem is feszítenek, csak még nem jutottam el odáig, hogy önállóan dolgozzak rajtuk.

Sokan a segítő-képviselő pozíciójában megmaradva dolgozzák fel saját témáikat, élik át mások képviseletében azokat az érzéseket, mondják ki azokat a rendszerhibákat és korrekciós mondatokat, melyeket sajátjukként ismernek fel.

Megérintettségünk növeli bennünk az empátiára való készséget, az átélés ereje saját korrekcióra szoruló helyzeteinkre való ráébredést eredményezhet. Továbbá más emberek rendszerébe, érzéseibe, viszonyainak megélésébe belehelyezkedve előbb-utóbb felhagyunk az ítélkező magatartással is. Rájövünk ugyanis, hogy senki sem tökéletes, mindenki az élet rögös útjait járja.

A csoportos munkában segítőként való részvétel hozzásegít ahhoz, hogy a saját munkában megtapasztaltakat elfogadjuk, a kapott képeket, oldó mondatokat integráljuk. Szintén támogatóan hat, ha láthatjuk, nem vagyunk egyedül gondjainkkal, más is viszi, leteszi a maga csomagját. Átélhetjük, segíthetjük a másik ember megoldás felé vezető lépéseit, állításának, felszabadulásának sodró erejét. Sőt, látva, hogy a csoport empátiája megtart, bátrabban indulhatunk neki saját megoldásaink keresésének. Hiteles tapasztalattá válik eközben a másik ítéletmentes és szívből jövő elfogadása, nem kevésbé, gyönyörködhetünk társaink arcának tisztábbá, fényesebbé válásában, tartásának, kisugárzásának erősödésében.